Csütörtök, este színház. Ráérek még, csak fél hét. Olvasok még, nocsak egy cikk a vodkáról. Ez felületes volt. Akkor ideérsz háromnegyedre? Mire? Hétre, háromnegyed hétre. (Kellene egy óra.) Kések. Kint hagyom a bérletet.
Így indultam színházba, meglepő gyorsasággal értem oda. Persze az előadás már elkezdődött. Így nem volt tolongás a ruhatárban. Jegyem egy kedves hölgytől megkaptam, még fel is kísértek. Ahol további kedves hölgyek voltak. Terem vagy páholy? Ezek után elgondolkodtató, hogy jobban megérné máskor is késnem. Remélem még sokáig találkozom a hölgyekkel.
Terem mellett döntöttem, hiszen többiek már ott voltak. Olyan volt a leülés után, mint amikor itthon nyomkodom a távkapcsolót és egy film érdekesnek tűnik. A szereplőgárda egyből ismerősnek tűnt. A történetre pedig rá kellett jönnöm. Izgalmasabban indulhatott nekem, mint a darab eleje óta nézőknek.
A darab humorral átszőtt drámának tűnt. Vicces, de nem folyamatosan, valóságszagú, de nem tisztán. Gentry korszak. Család, ki meg akar szabadulni lányától, fogász, ki nem doktor (mintha csak Dr. Stu Price lenne előttünk, kit sehol nem ismertek el orvosnak), hanem többszörösen pénzért nősülő. Hazugságok sorozata, lehet innen indult a marketing kora?
Száz évvel korábbról szól a darab, tökéletes választás idénre. A háború a levegőben lógott. Így hát az apa a valódi hozomány helyett sikeres előadással verte át a fogászt, akinek úgy kellett a lánya, mint a mastercard. Mert van ami megfizethetetlen, minden másra ott a mastercard. Katonaszabadító. De erről nem beszélhetnek senkinek.
A mostani agresszív dohányzás elleni lépéseknek már kevésbé örülök. Nem dohányzom, de ezt már túlzásnak tartom. Nem a pénz és a nehezen beszerezhetőség miatt fognak az emberek leszokni. Ebben a darabban sokat füstöltek. Cigarettát? Köszönöm. Az Africa!!.... Nyugodtan... Africa Limited. Limited, az én márkám. Katonaságnál mindig ezt szívtuk.
Doktorunknak csak a pénz kell. Így nem is foglalkozik szinte a váratlanul betoppanó Kornéllal. Nem, ez nem egy modern darab, Kornél nő, Kornélia. Harc tör ki kettejük közt, a pénzért vagy a szerelemért. A férfinak emlékezetes este lehetett. A lánynak pedig sikeres. A kaszinóban találkozott a pénzzel.
S ha már kaszinó. A díszletrendezésnél legördülő függöny mellől két táncoslány lépett ki. A 3D mozi elmehet a fenébe, ilyen élményed ott nem lesz. A lányokat a pénz tapsolta, legalábbis én így azonosítottam be a karaktert, kitől egy hang nem jött, és az egész életen csak nevetett.
Nem ez volt a legjobb darab, amit láttam, de megérte megnézni. Már várom a következő alkalmat, főleg a Svejk-et. Nagyon érdekel a katona története, bár a könyvet még nem olvastam.
A darab ismertetője:
„Világéletemben mindig pénzre vágytam” – írja egy vallomásos novellájában Szép Ernő. És ki nem? Édesapám mondása kívánkozik ide: „Engem nem izgat a pénz. MEGNYUGTAT!” Szép Ernő életét is – mint ahogy sokunkét – végigkísérte a pénz utáni sóvárgás. Nem a felnőttes, beosztó, megfontolt, józan gondolatainkra utalok most, hanem az infantilisebb, álmodozó énünket szólítom meg. Nem azt a bölcset, aki szükségleteink és lehetőségeink kényes egyensúlyát megteremtve az anyagi világban vágyait értelmesen megmetszette. Nem! A minden emberre jellemző vidám és mámoros, végiggondolatlan és felelőtlen ábrándozást hívom tanúnak erre a komédiára, melynek címe: Vőlegény. Elvárunk tehát minden olyan nézőt, aki már elérkezett személyiségfejlődésének azon fokára, hogy nem szégyelli „alantas” vágyait a föníciaiak találmányával kapcsolatban, aki igenis ki meri mondani, hogy a pénz azért jó, ha van!
Szép Ernő fordulatokban gazdag komédiájában ellenállhatatlanul mulatságos szereplők sokaságának mozgatásával sodor minket a nevetés és a szenvedély, a fájdalom és az abszurd humor hullámain át a konklúzióig, a végső és mindent feloldó boldogságig, amely nem más, mint az emberiség legcsodálatosabb találmánya: a szerelem.
Link: http://www.hevesisandorszinhaz.hu/eloadasok/nagyszinpad/705/szep_erno_volegeny
Galéria: http://www.hevesisandorszinhaz.hu/galeriak/kepek/85
Színházba járni jó! Nézzétek meg Ti is!
