Mindegy. Szóval. A fő, hogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom. Vetette papírra José Pimbo és Wilson Hutchins. Én is így tettem anno. S eltettem néha túl sok mindent belé. Így maradt fent ez a lelet....
A minap betértünk egyet a mekibe. S mivel ezt megelőzően már átolvastuk a múlt évezredben lapra vetett naplóimat, gondoltuk összehasonlítjuk milyen evolúciós változásai vannak a sültkrumplis zacskónak.
Mint oly sok dologban, itt is a korábbi változat tetszik jobban. Színesebb, izgalmasabb. Nézzük a hátlapokat:
Letisztult. Piros melegítős, túlsúlyos pálcikaember dobja ki a megmaradt óriáskrumplis zacskót, amit nem bírt megenni, hiszen akkora, mint a feje. (Sajnos mi kisebb adagokat kaptunk)
Illetve 1996. Mi is volt akkor? Két klasszikust vettem elő:
Az idén kapott 2012-es verzión már mindenféle táblázat van, bár még midig nincs ráírva, hogy a Solanum tuberosumot tartalmaz. A pálcikaember már lefogyott, de csak elhízott ruhája van, ami így lóg rajta. Az adag itt már kisebb s a szemét is. Ezt lehet a válság okozta?
Vajon lesz 16 év múlva még papírzacskó? Érdekesség, hogy a két zacskó között 4 mm-es csökkenés van. Zárásképp egy 2012-es top egyes dal: