....olvasok. - Mit olvasol? - Meggyőző érvek, Jane Austen. - Hm. Nem hallottam róla. Tetszik? - Igen, bár tudom mi a vége. - Hogyhogy? - Hát elolvastam az utolsó fejezetet....
Nézzük mi az, mit Ő olvas. Hm csak 140 oldal. Ez gyorsan meglesz. Olvassunk.
- Hol tartasz a könyvedben? - Itt és itt, ahol pont ez és ez történik. - Igen, az a rész jó volt, de ez a rész előtte érdekesebb volt. - Honnan tutudod, csak nem olvastad? - Érdekelt mi az, amit olvasol. - Te elolvastad a könyvet? - Igen.
Sajnos annyira nem fogott meg, vártam a csavart a történetben, de nem volt. A végén megjött a happy end. Talán emiatt is feledtem el ezt a történetet ennyire. Igazából egy mondat volt, ami miatt érdemes volt elolvasnom.
- Az én fogalmaim szerint, Mr. Elliot, jó társaság az, ha okos, művelt emberek jönnek össze, akiknek van miről beszélniök; én csak az ilyet nevezném jó társaságnak.
Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem...
A Meggyőző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.
A regényt háromszor vitték filmvászonra, s imdb szerint egyre jobb lett. 7,5 ponton áll jelenleg az utolsó próbálkozás.
